A fejtetvesség előfordulása évről évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben. A fejtetű közvetlen érintkezés útján terjed, leggyakrabban úgy, hogy játék közben a gyermekek feje egymáshoz ér. Közös használati tárgyakkal – pl. sapkacsere, fésű – átvihető az egyik személyről a másikra. A gyermekektől aztán fertőződhetnek a szülők, testvérek és egyéb családtagok.
A fejtetű 3-4 mm nagyságú rovar, ovális alakú petéit – amelyet serkének nevezünk – erős cementanyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja. Ártalmuk elsősorban a viszketés és a vakaródzás. A tetű a fejbőrre jutva vérrel táplálkozik.
A képen egy felnőtt rovar látható (élőben nagyjából fél cm hosszú), és mögötte a serke.
A szűrővizsgálat menete:
Fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajból el kell távolítani mindent (hajgumi, hajcsat, hajpánt…) A hajat lazán szét kell választani. Elsősorban a fülek melletti, illetve mögötti területet és a tarkótájékot kell gondosan megvizsgálni. Mivel a tetvek fény elől gyorsan menekülnek, ezért főleg a serkéket kell keresni. Használjunk sűrű fogazatú, ún. tetűfésűt, azzal ugyanis biztosabban azonosítható a fertőzöttség a pusztán szabad szemmel történő vizsgálathoz képest.
Kezelése:
A gyógyszertárakban és drogériákban sokfajta készítményt lehet kapni a probléma megoldására. Bármelyik szert is választja, nagyon fontos a használati utasítás pontos betartása. Ahány szer, annyiféle hatásmechanizmus! A szerhasználaton kívül elengedhetetlen a hajszálakon lévő összes serke eltávolítása, abban az esetben is, ha a szer elpusztította azokat. Az elhalt serkék eltávolítását ecetbe mártott sűrű fogazatú fésűvel végezzük, vagy a serkét a hajszálról két körmünkkel, esetleg csipesszel húzzuk le, vagy egyszerűen vágjuk le a hajszálat. A fésűn és kefén található fejtetvek néhány perces forró vízbe mártással pusztíthatók el. A kezelés másik fontos része a ruházat, a használati eszközök, ágynemű fertőtlenítő mosása (serkés hajszál is kihullhat alvás közben, aztán a párnán kikel a tetű és visszamászik a hajas fejbőrre). Mindenkit ellenőrizni kell, aki napi kapcsolatban van a gyerekkel, mert aztán nem fogjuk tudni, honnan fertőződik vissza állandóan.
Téves az a hiedelem, hogy a tetvesség csak piszkos, elhanyagolt családokban fordul elő. Fejtetűvel bárki fertőződhet, megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni nem csak szégyen, hanem felelőtlenség is!
Megelőzése:
Ennek egyik leghatékonyabb tényezője a szülői gondoskodás! Ha nem figyelünk fel arra, hogy a gyermekünk gyakran vakarja a fejét, otthon nem fordítunk kellő gondot a rendszeres hajápolásra, a hajmosásra és fésülésre, úgy a hajra került fejtetű könnyen és gyorsan elszaporodhat. Időről-időre vizsgáljuk át a gyermek haját, nincs-e benne élő tetű vagy serke.
Az iskolában a védőnők szeptemberben, januárban és áprilisban végeznek tisztasági vizsgálatot az általános iskolák diákjainak körében, illetve tetvesség esetén soron kívül is.
Ha a gyermek hajában tetűt találnak, az osztályfőnök értesíti a szülőket. A gyermek kezelése elsődlegesen a szülő feladata és kötelessége! Amennyiben az ellenőrző vizsgálatok során az iskola egészségügyi hálózat a gyermek hajában ismételten tetűt vagy serkét talál, közegészségügyi érdekből a kiszűrt gyermeket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak név szerint kötelesek jelenteni, amely gondoskodik a tetves gyermek környezetére kiterjedő vizsgálatról és szükség esetén a tetves személy kezeléséről.